Eldőlt a továbbjutók kiléte a halálcsoportnak is nevezett C jelű négyesben a Németországban zajló labdarúgó-világbajnokságon, miután az argentinok Szerbia elleni gólparádéját követően Hollandia 2-1-re legyőzte Elefántcsontpartot, ezzel bebiztosította továbbjutását, egyúttal hazaküldte az afrikai csapatot. A találkozó egyébként korántsem volt egyértelmű, hiszen a második félidőt gyakorlatilag végigtámadta az afrikai csapat, de a legnagyobb helyzeteit is elpuskázta, amiért korai búcsúval fizetett.

A futballvilágot ha nem is sokkoló, de legalábbis meghökkentő szerbek elleni argentin futballgála után Hollandia abban a tudatban lépett pályára Elefántcsontpart ellen, hogy győzelme esetén már biztosan ott lesz a nyolcaddöntőben, és a csoportkör utolsó fordulójában az argentinok ellen esedékes csúcsrangadó már "csak" a csoportelsőségről hivatott dönteni.

A narancsmezesekkel ellentétben a vb-újonc Elefántokat győzelmi kényszer terhelte, hiszen bár jó teljesítményt nyújtottak az első fordulóban Argentína ellen Henri Michel tanítványai, a 2-1-es vereségért pont nem, legfeljebb elismerő vállveregetés járt.

Az előzetes várakozásoknak megfelelően holland fölényben telt az első tíz perc, de hiába adogatták többször is körbe az afrikai csapat kapuját, igazán komoly gólhelyzetig nem jutottak Robbenék. Ezt követően Elefántcsontpart egyre inkább felvette a mérkőzés ritmusát, és mind többször ért fel a kapu elé az Afrika-kupa idei döntőse, így kiegyenlítetté vált az összecsapás.

Aztán amikor már úgy tűnt, hogy nem egyszerűen felveszi a tempót az afrikai csapat, hanem magához ragadja a mérkőzés irányítását, a félidő derekán az Oranje pillanatok alatt kétgólos előnyt szerzett. Előbb Van Persie bombázott a léc alá egy szabadrúgást (a labda mellé ütő Tizié kapust azért minden bizonnyal megkérdezik majd, hogy istenigazából hogyan is képzelte a hárítást), majd Van Nistelrooy lépett ki a leshatárról, és a kapu jobb oldalába lőtt.

Némileg talán meglepő módon a nyugat-afrikai csapat nem zuhant össze a négy perc alatt kapott két góltól, sőt, Zokora huszonöt méterről megeresztett bombájánál csak a felső kapufa mentette meg a hollandokat az afrikai szépítéstől. Néhány perccel később pedig már az sem: Bakary Koné a bal oldalról indulva vezette keresztbe a labdát a holland térfélen, majd Van Bronckhorst mellől óriási gólt ragasztott a jobb felső sarokba.

Van der Sar hiába nyújtózott Bakari Koné lövésénél

Ezt követően is támadásban maradtak Drogbáék, és bizony több alkalommal is zavarba hozták a korábban igen masszívnak megismert holland védelmet (ha a selejtezők során mindössze egy gólt beszedett szerbek délutáni kálváriájára gondolunk, megállapíthatjuk: volt jobb napja az európai hátsó alakzatoknak).

A második félidő aztán ott folytatódott, ahol az első abbamaradt: Elefántcsontpart támadott, a hollandok pedig helyenként igen kemény szabálytalanságokkal próbálták megtörni ellenfelük lendületét. Henri Michel csapata egyre többször veszélyeztette a németalföldiek kapuját, talán nem túlzás azt állítani, hogy levegőben lógott az egyenlítés.

A mérkőzés képe a későbbiekben sem változott, azonban Drogbáék hiába alakította ki több helyzetet, nem tudtak egyenlíteni. A játékra jellemző volt, hogy Van Basten Landzaatra cserélte Van Nistelrooyt, tehát csatárt áldozott egy nagy munkabírású középpályásért.

Állandósultak az elefántcsontparti rohamok, azonban nem tudtak újabb gólt elérni Dindane-ék. Az afrikai támadások közepette több alkalommal is tizenegyesgyanús helyzet alakult ki a holland tizenhatoson belül, azonban Ruiz játékvezető sípja minden esetben néma maradt.

A négyperces hosszabbításban aztán egy utolsó nagy rohamot indítottak az Elefántok, azonban a hollandok ha nehezen is, de kibekkelték a hajrát, győzelmükkel pedig bejutottak a nyolcaddöntőbe.