Nyolcaddöntő:
Anglia - Ecuador 1-0 (0-0)
Stuttgart, 52 000 néző
v.: Frank De Bleeckere (belga) 
Anglia: Robinson - Hargreaves, Ferdinand, Terry, A. Cole -  Beckham (Lennon, 87.), Lampard, Carrick, Gerrard (Downing, 92.), J. Cole (Carragher, 77.) - Rooney
Ecuador: Mora - De la Cruz, Hurtado, Espinoza, Reasco -  Mendez, E. Tenorio (Lara, 69.), Castillo, Valencia - Delgado, Tenorio (Kaviedes, 72.)
gól: Beckham (60.)
sárga lap: Terry (18.), Robinson (78.), Carragher (82.), illetve Valencia (24.), C. Tenorio (37.), De la Cruz (67.)

Túlzás lenne azt mondani, hogy Sven-Göran Erikssont a váratlan húzások nagymestereként ismertük volna meg, Németországban azonban mindinkább elhatalmasodik a kísérletező kedv a svéd mesteren, aminek ékes példája volt az Ecuador ellen kifutó angol kezdő tizenegy.

Igaz ugyan, hogy Michael Owen térdszalagszakadás miatt kidőlt a sorból, ennek ellenére kevesen gondolták, hogy a britek egy csatárral, az éppen csak felépült Wayne Rooneyval lépnek pályára a nyolcaddöntőben. Jóllehet, Eriksson a magyar válogatott ellen már kipróbálta az egyékes hadrendet - kapott is utána hideget, meleget a szigetországi sajtótól - csakhogy akkor Peter Crouch volt a gólfelelős, a hórihorgas támadó azonban a Trinidad és Tobago ellen szerzett találatával kijátszotta magát a kezdőcsapatból, amelybe Owen kiesésével sem sikerült visszakerülnie.

Ott volt viszont a háromoszlánosok között a labdaszerzéssel megbízott Michael Carrick, aki a csoportmeccseken nem jutott szóhoz a világbajnokságon, és a válogatottban is csak kétszer volt kezdő korábban.

Eriksson harmadik meglepetése Owen Hargreaves jobbhátvédként való szerepeltetése volt, a Bayern München középpályása már a harmadik játékos volt, aki a vb alatt megfordult ezen a poszton, úgy tűnik, Jamie Carragher nem oldotta meg elég jól a vádlijával bajlódó Gary Neville helyettesítését.

Az angol média a szokatlan összeállítás mellett leginkább a Stuttgartban tomboló 34 fokos kánikula miatt aggodalmaskodott, a BBC szakírója azt is felvette, hogy Crouchnak ezúttal inkább egy esőtáncot kéne eljárnia a szokásos robotmozdulatok helyett.         

Ecuadort természetesen sem a nagy meleg, sem a tét nem nyomasztotta, a válogatott a csoportkör túlélésévelmár megtette a magáét , Luis Suáreznek pedig ideális kezdőcsapatát is sikerült megóvnia azáltal, hogy a németek ellen pihentette legjobbjait, illetve a sárga laposakat. A dél-ameriak abban a tudatban készülődtek a nyolcaddöntőre, hogy ha legyőzik Angliát, úgy a közvélemény szemében az ecuadori sporttörténelelm legnagyobb tettét viszik véghez.   
 
Enyhe angol mezőnyfölénnyel indult a találkozó, a Rooneyhoz felrugdosott labdák megjátszásra azonban vajmi kevés esélye volt az átadások címzettjének. Az első ecuadori lehetőség ezzel szemben máris óriási egy ziccer volt, aminek kialakuláshoz elsősorban az kellett, hogy Terry utolsó emberként gyertyát fejeljen a labdába, a kicsit kiváró Tenorio lövésébe azonban a képen kívülről induló Ashley Cole hősiesen belevetődött, s a labda így a háló helyett keresztlécet találta el.

A stadion mintegy háromnegyedét megtöltő brit drukkereket Gerrard ambiciózus, ám kevésbé pontos emelése bírta rá, hogy negyedszer is elénekeljék a himnuszt, a másik oldalon Mendez megpattanó szabadrúgása már több veszélyt hordozott magában.

Faragták az angolok a sárga mezeseket rendesen, az akciózásban azonban továbbra sem voltak ilyen határozottak, egy újabb gyengécske Gerrard-lövés, és más semmi, igaz, egy-két jó pozícióból elvégzett szabadrúgástól és egy Hargreavesnek kiosztott kötényen kívül Ecuador sem kergette őrületbe az európai védelmet.

Anglia az első félidőben akkor járt  a legközelebb a gólhoz, amikor Beckham a 36. percben a jobb kapufa mellé csavart egy szabadrúgást, a labda útját Mora még Erikssonnál is higgadtabban kísérte végig.

Mintha máris a büntetőpárbajban gondolkoztak volna a csapatok, úgy abszolválták a játékrész második felét, a legfelkavaróbb jelenet az volt, amikor a labdát elvétő Delgado lövésre lendülő lába Hargreaves combján ért célba, látványos szenvedést okozva ezzel az alkalmi védőnek.

Rooney aktív volt, de a góllövés még nem megy neki 

A szünet sem hozott eget rengető vátozást a játékban, Anglia küszködött, de nemhogy a helyzetek nem jöttek össze, huzamosabb ideig még csak nyomás alatt sem tudta tartani Delgadóékat, akik ha ellentámadásaik során kevésbé bágyadtan teszik-veszik a labdát, akár zavart is kelthettek volna a szigetországiak tizenhatosánál.

És ha épkézláb elképzeléseik nem is voltak az angoloknak, soraikban tudhatták a világ legtechnikásabb lábfejét, a Beckhamhez tartozó tesztrész pedig a második szabadrúgásból be is tette a labdát a lövésre tetemes fáziskéséssel reagáló Mora kapujának jobb oldalába. Az angolok kapitánya ezzel történelmi tettet hajtott végre, mert ő az első angol, aki három világbajnokságon is gólt szerzett.

A találat végre felfrissítette kicsit a mérkőzést, elsősorban a dél-amerikaiak gól utáni zavarodottságának köszönhetően, bár egy helyzet azért előttük is adódott, de Valencia bombáját Robinson szögletre tolta.

Ecuador ezzel ellőtte a puskaport, Rooney azonban élesítette magát, és pár perc leforgása alatt többet mutatott, mint az egész angol csapat az addig eltelt időben. 

Ecuador még az utolsó perckeben sem kockáztatta meg, hogy rohamokat indítson az egyenlítésért, így hiába nem lett jobb az angolok játéka a csoportmeccsekhez képest, nyolcaddöntőbeli ellenfelükkel szemben ez is elég volt, hogy bejussanak a világbajnokság legjobb nyolc csapata közé.

Sven-Göran Eriksson, az angol válogatott szövetségi kapitánya:
"Nem nyújtottuk azt a teljesítményt, amire képesek vagyunk, de bejutottunk a negyeddöntőbe."

Luis Fernando Suárez, az ecuadori válogatott szövetségi kapitánya:
"Nehéz mérkőzés volt, nagy taktikai csatát vívtunk, kevés helyzettel. Mai vereségünk ellenére elégedetten utazhatunk haza."